Eszterkém!
Az én apám, a te nagypapád, úgy emlékszem, sokszor mesélte gyerekkoromban Sámson történetét. Kellett hozzá három évtized, hogy megértsem, mit jelenthetett neki a hatalmas, erős Sámson, aki erejét hajában hordja, s aki, mikor csellel legyőzik, kopaszra nyírják, hajat növesztve új erőre kap, és népe ellenségein egyedül áll bosszút.
A mama és az én szüleimnek nemzedékében sokan, így a te nagyszüleid közül hárman is, apa nélkül nőttek fel. Sokuknak levágták a haját, vagy alázták meg másként ellenségeink, s ölték meg családtagjainkat. Hogyne lett volna hát fontos Sámson példája nagyapád számára, s hogyne lenne fontos a mi számunkra is! A leborotvált fejeken a haj újra kinőtt, és új nemzedékek születtek: az enyém, azután a tiéd. És most az ómamákkal együtt itt van ismét négy generáció. Neked, Eszterkém, akinek újra természetes a nagycsalád, tudnod kell, az ősök is fontosak számunkra, akár a közvetlen családtagok. S nekünk abban a szerencsében van részünk, hogy visszapillanthatunk családfánk kezdetéig, nem kell egyebet tennünk, mint felcsapni Mózes Öt Könyvét.
Amikor bat micvádra készülve fellapoztam a Naszo hetiszakasz haftaráját, amit te is olvastál, különös érzésem támadt, hogy Sámson születésének híréről szól a szöveg.
Se nem misztika, se nem véletlen. Szerencsésebb helyeken, szerencsésebb időben természetes, hogy nemzedékről-nemzedékre öröklődik a hagyomány és a kultúra. A mi időnkben a történelem kissé másként alakult. Az én korosztályom jó része, gyerekkorában, mint ahogy arról már hallottál, nem kaphatta meg e tudást, ezért ami máshol, máskor és másnak természetes, nekünk esemény, különlegesség és megindító élmény. Nézd el nekem, Eszterem, hogy ezért néha többet várnék el tőled e téren, mint ami jólesne. A szülők már csak ilyenek: gyerekeiken szeretnék bepótolni, ami az ő gyerekkorukból kimaradt.
Gondolj bele: az én nemzedékem még látta a legutóbbi Egyiptomot: a tiéd már szabadon született, s ha akar, akár bibliai őseink, családtagjaink tették, bevonulhat Kánaánba.
*
Hagyománynak és kultúrának azt nevezzük, ami által beszélgetni tudunk egymással. Nemcsak abban segít, hogyan azonosuljunk őseinkkel, és hogyan különböztessük meg magunkat másoktól, hanem abban is segítségünkre szolgál, hogy ne úgy éljük meg vitáinkat, mint amire még soha nem volt példa, egyúttal nyugodjunk meg: minden vita elcsitul egyszer, és nyugodjunk bele: lesznek újabb viták is.
A hagyomány és a kultúra szavakat ad a nyelvünkre, hogy beszélni tudjunk egymással arról, amiről egyébként közvetlenül, személyesen nehezen tudnánk szólni, mivel szemérmesek és gátlásosak vagyunk. A bibliai történetek és a hozzájuk tapadó kommentárok megkönnyítik a helyzetünket, mint ahogy Sámsoné segített a mi családunkban, hogy beszélgetni kezdjünk.
"Áldott vagy Te, Ö-való, a világ Királya, aki kiválasztott bennünket minden nép közül és felemelt bennünket minden nyelv közül!" - mondjuk az ünnepesti kiddusban. Minden nyelv közül - nem furcsa ez? Lehet, Eszterkém, hogy túl komoly e gondolat, de egy nyelv vagyunk: a megőrzött családi emlékezet, mely valóban ősapáink és ősanyáink nyelvét adja apáink és anyáink szájába, hogy végül mi magunk is beszélni tudjunk saját, legszemélyesebb élményeinkről, anélkül, hogy zavarba jönnénk a feltárulkozástól.
*
Eszternek hívnak és Hadasszának a bibliai Eszter, és Händelének, apai dédnagyanyád után, aki számomra a zsidó múltat jelentette gyerekkoromban, amikor Szegeden elvitt a zsinagógába.
Méltó volnál azonban a Nechama névre is, ami azt jelenti: vigasz. Jólelkű vagy és erős az igazságérzeted, mely együtt nagy és nehéz erény. Cedek és heszed - igazság és együttérzés tartja fenn világunkat, s aki képes mindkét tulajdonságot gyakorolni, igaz emberhez méltó életet él. Szorgalmas és törekvő vagy, művelt és kíváncsi. Jó tulajdonságaidban éppúgy ott vannak családtagjaid, mint ahogy azokban a nehézségekben is, amit le kell küzdened magadban. Nagyszüleid nehéz időben születtek és nőttek fel, ezt nem feledhetjük, ám azt sem, hogy nekünk és neked is, a saját életed kell élned. Rokonok, tanítók és barátok között a saját utadat kell megtalálnod, hogy felnőhess, és visszatalálj hozzájuk.
Eszter vagy. A diaszpórában élsz, tudatában annak, hogy hová tartozol, noha életedben zsidó és nem zsidó hatások egyaránt érnek. Eszter vagy, zsidó lány, illetve immár nő, aki mind a tradicionális, mind a modern zsidó gondolkodásból, de leginkább a zsidó nők szerepéből azt is megtanulhatod, hogy bár otthon lehetünk bárhol, a körülöttünk és bennünk lévő világot nekünk magunknak kell otthonossá tennünk.
Környezeted miatt néha talán úgy érzed, el kellene rejtened zsidóságodat, ám hűséges is szeretnél lenni őseid hitéhez, szokásaihoz. Meglehet, ez sok fejtörést, esetleg kellemetlenséget is okoz számodra. Nem vagy egyedül, mások is éreznek így. Olykor szűkös a származás, a család, a közösség, s vágynál arra, hogy más légy, mint aminek születtél, ám erre nincs lehetőség, jobb időben megbékélni a ténnyel: kik és mik vagyunk. Eszter vagy, s miként bibliai névrokonod egy ponton kissé elhagyatva érzi magát történetében, ahol I-ten közvetlenül érzékelhető módon nem jelenik meg, olykor te is elbizonytalanodsz. Ám tudnod kell: Eszter a szükség pillanatában képes volt vállalni önmagát és felfedni kilétét, annak árán is, hogy tudta, kockázatot vállal.
Zsidók vagyunk, akik környezetünk kultúrájával is együtt élünk. E kettősség nehézségeit és előnyeit egyaránt érezzük. Életedben nem mindig fogod tapasztalni az energiát, ami zsidóságodból ered; olykor csak terhét érzed majd. Ám aki választ, az kiválasztatik. Tudnod kell, hogy döntéseid által nyersz erőt, ha következetesen vállalod önmagad. Ez a Pál utcai fiúk és a Tátra utcai lányok - a mindenkori Nemecsekek - a fizikailag talán gyengébbek, ám lélekben erősek igazsága. Jó, ha időben megérted és elfogadod, sokféle vágy és kötődés élhet egyszerre mindannyiunkban. Egy biztos: a bőrünkből nem bújhatunk ki, igyekeznünk kell hát otthon érezni benne magunkat.
Kal vahomer - kevesebbről következtetünk a többre egy talmudi értelmezési elv szerint. Ha önmagadhoz, a saját sorsodhoz tudatosan közelebb tudsz kerülni, azt tapasztalod majd, hogy közelebb jutsz a többi emberhez is, bármi legyen a vallásuk, népük, sorsuk. Ha te elfogadod és becsülöd önmagad zsidóságodban, nőiségedben, egyedi és megismételhetetlen mivoltodban, s mindazon szerepekben és olykor ellentmondásos érzelmeidben, amit életedben átélsz, ők is inkább elfogadnak majd.
*
Eszterkém!
Tudjuk, mennyire vágytál egy mobiltelefonra, s ezt a zsidó hagyomány szerinti nagykorúságod, 12. születésnapod alkalmából megkaptad. A mobil szó mozgékonyságot jelent, a mobiltelefon az önállóság, a kommunikáció, a kapcsolatteremtés, a beszélgetés jelképe. Útra kelhetsz és bárhol vagy, el tudod érni szeretteidet, barátaidat, s ha akarod, ők is elérhetnek téged.
Amikor erre az alkalomra készülve azon törtem a fejem, mit mondhatnék neked, Judit jegyezte meg: azáltal, hogy bat micva leszel, és felnőttként belépsz a zsidó hagyomány világába, szintén egyfajta mobiltelefonhoz jutsz. Általa nemcsak kortársaiddal, hanem az időt áthidalva, őseiddel és majdani leszármazottaiddal is beszélgethetsz, s így ők maguk is szólhatnak hozzád. Ez a telefon biztos, hogy nem merül le, és hozzásegít, hogy soha ne érezd egyedül magad.
Jó beszélgetéseket kívánunk neked mindannyian!